Supermarine Walrus

Supermarine Walrus
Funkció	haditengerészeti felderítő és tengeralattjáró-elhárító repülőgép
Gyártó	Supermarine
Tervező	Reginald Joseph Mitchell
Sorozatgyártás	1936–1944
Gyártási darabszám	740
Első felszállás	1933. június 21.
Szolgálatba állítás	1935
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Supermarine Walrus témájú médiaállományokat.

A Supermarine Walrus egy négyüléses, egymotoros, partvidéki és repülőgép-hordozóról bevethető mentő-, megfigyelő-, felderítő-, és tengeralattjáró-elhárító repülőcsónak (amfíbia). A gépet R. J. Mitchell repülőmérnök, a Supermarine Spitfire tervezője alkotta meg. A második világháború során Brit Királyi Haditengerészet Repülő alakulatainak mellett szolgált a Brit Királyi Légierő (RAF), a Kanadai Királyi Légierő (RCAF), az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF), az Új-Zélandi Királyi Légierő (RNZAF) és az Új-Zélandi Királyi Haditengerészet (RNZF) kötelékében is.

Összesen 740 gépet építettek, három fő változatban: a nagyrészt fémépítésű Seagull V és Walrus I és a Walrus II fából épült csónaktesttel. A Walrust legénysége olykor a "Shagbat", "Steam-pigeon" vagy "Steam-chicken" (gőzölgő veréb vagy gőzőlgő csirke) nevekkel illette, ami a gép motorjának nagy gőzzel kísért lehűlésére utalt, vízfelületen való landoláskor.